Gyerekkorunkban a szüleink megtanították nekünk, hogy ne csak magunkra gondoljunk és bármennyire is nehezünkre esik, figyeljünk oda másokra. Ez a szülői intés pedig az emberek túlnyomó többségénél szerencsére megtette a hatását, ám létezik egy szűk réteg, akiknek vagy nem voltak szüleik, hogy felhívják ezekre a figyelmüket, vagy azok is ugyanolyan barbár emberek voltak, mint ők. Így vagy úgy, ezekkel az emberekkel minden egyes nap valódi megpróbáltatás itt a Földön…
,,A feleségem így szokta kibontani a kenyeret. Egy szörnyeteggel élek együtt…”
,,A húgom diplomája a kocsijának a hátsó ülésénél szolgál, mint lábtörlő. Látszik, hogy sok hasznát veszi az életben…”
,,A főnökömnek nem tetszettek a pihenő szoba székei, ezért kidobta az összeset. Most így néz ki a “pihenő”szobánk…”
,,A barátnőm nem zárja le az élelmiszereket, ráadásul fejjel lefelé teszi vissza őket. Egyszer még szakítani fogunk emiatt…”
,,A csávó leparkolt a benzinkút közepén és elment a boltba…”
Ki lehet az az igénytelen ember, aki képes hozzányúlni ehhez az egérhez?!
Következő bejegyzés
Szólj hozzá